Legyen a Quimbynek halleluja!

2012-08-06 08:22:39

 

Presser Gábor zenei értékítéletében azért meg lehet bízni. Nem kell mindent elhinni Pici bácsinak sem, de egyáltalán nem mondott nagyot, amikor négy éve, az általa életre segített Magyar Dal Napján úgy konferálta be a Quimbyt, hogy az egyik legjobb zenekar, amit valaha életében hallott… És beszállt hozzájuk az Autó egy szerpentinen előadásába. Láthatóan nem esett neki rosszul.

 

Annak a jó kis dobolós dalnak egy részlete hallható a pöttyös csomagolású, túrós csokirúd legutóbbi reklámfilmjében. Alkalmat adva egyeseknek a Quimbynek címzett, „eladtátok magatokat!”-tartalmú üzenetekre. Mi ez, ha nem a népszerűség csalhatatlan jele?


Az alternatív mezőnyből indult, és mára széles körben elismertséget szerző, huszonegy éves zenekar szombat este koncertezett először Jászberényben. Tengernyi bulit, tizenhárom albumot (az első csak kazettán jelent meg) plusz két DVD-t maguk mögött hagyva álltak a Szabadtéri Színpadra. A csúcson. Hatan. Nem imbolyogva, magabiztosan megvetett lábakkal. Két órában, telt házas körítéssel.


Slágerrevü, hangorgia, versattak. A nappali hőség után hőség az éjszakában is. Verbális örömtüzek a nézőtéren. Such a nice day, ajjajjaj! Magyar-angol, eksztatikus anyaszomorítás. Egy kicsi ország a Quimbyre szomorkodik (Turning to  the blue).

 

alt




A banda megy elöl, a közönség utána. Nem fordítva, a bevált magyar recept szerint. Legelöl – az álmok foltos, indián lován – az egyik alapító, Kiss Tibor. Kiss Tibi. Énekel, gitározik, dalokat ír, gyógyult szenvedélybeteg, képzőművész, költő, talán félig isten. Vagy tán egészen az. (Ha egyszer költő, akkor szóljunk A Költővel, nem?) A társak megvárták, amíg lejön az anyagról… Tudták, hogy megéri várni rá. Le sem tagadhatná, és nem is akarja letagadni Tom Waits és Leonard Cohen hatását. Mégis: magát adja. Megadjuk magunkat neki. A keresztes lovagnak. Hiszen megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Alig múlt negyvenegy. Sok van még előtte. A bluest is szereti. A blueszenészek hatvan felett jönnek bele igazán.


A Quimby nem Kiss Tibi és kísérőzenekara. Gerdesits Ferenc még huszonhárom másik együttesben dobol. Kárpáti Dódi trombitál, énekel, és festészetet tanít egy iskolában. Balanyi Szilárd észvesztően billentyűzik a szólóprojektjeiben is. Mikuli Ferenc, szintén alapító tag, basszusgitáros, aranyműves és ötvös. Varga Livius – a harmadik, aki már a kezdeteknél is jelen volt – ütőhangszeres, énekes-rapper, szövegíró, társ-frontember, rádiós-tévés szereplő. Valamennyien ott sürgölődnek a Quimby-kondér körül, és belehajigálnak minden jót magukból. Az LGT-ről harminc éve leírták, hogy a zenéjükben semmi újdonság nincs, „csak” összefoglalója mindannak, ami a rock – és ez a megállapítás a Quimbyre is igaz. Megbolondítva, megkeserítve az elmúlt húsz esztendőnkkel…


Nincs az a pokol, ami őket megizzasztja, csak a szerelem az eleven elemük, sehol se találják, csak muzsikálnak, szerelemből, néha egy jelet adnak a gépnek, hogy ő mutassa meg helyettük, ahogyan mozdul bennük a lélek. Legyen a gépnek halleluja… Ne, legyen a Quimbynek halleluja!


Kun Tibor


Hír megosztása