A leégés veszélye nélkül

2017-03-06 10:50:33

 

Én nem bírom az ilyen feminin faszikat, biccentett a színpad irányába egy – régebben rockzenész – fiatalember mellettem. A mozi klubszínpadán Vitáris Iván, az Ivan & The Parazol (ájven end dö parazol, nem árt hangsúlyozni) énekese ölelte-ölte a mikrofont, és tekerte körbe önmagával. Meghökkentem. Feminin? Mitől? Miért? Csak egy provinciális rocksztár, és ügyes fiú. Nem láttál még valódi rock and roll hősöket, nem ismered Jaggert vagy Elvist? Jaggerről már azt is mondták, hogy ami a színpadi mozgásában oly egyéninek tűnik, az csak utánzás, fekete énekesnőket koppint rendületlenül. Ha ez igaz, akkor sincs semmi, legfeljebb az van, hogy lám, az utánozás nem kizárólag majomszokás.


„Ájvenék” péntek esti előzenekara a The Luckies volt. A fiatal, öttagú, bluesos-hard rockos alapokról induló budapesti banda nemrég jelentette meg első lemezét, biztos, ami biztos, First Album címmel.


Rögtön az elején jó nagy tüzet raktak (Jimi Hendrix: Fire), és ezt izzították, amíg izzíthatták. Láttam, hogy valóban szerencsések, és a zenéjük sem tűzrevaló. Az énekest, Tim Atkinst – kis ember, nagy hanggal jár – és a gitárost, Horváth Somát a tűz sem égetné meg. Tudják, hogyan kell angolul misézni a napnyugati rockistenek templomában. Aki Led Zeppelinnel melegít, egyébként sem lehet elveszett muzsikus.

 

alt




Az Iván és a Napernyő kvintett is Budapest szép ajándéka országnak-világnak. 2010-ben startoltak, és napjainkra, a siker jótékony árnyékot adó ernyője alatt, a leégés veszélye nélkül koncertezhetnek bárhol, ahogyan Jászberényben is tették. Torzítós-tiszta hard rockjuk a 60-as, 70-es évek zenei világára csavarja rá a kortárs gitártrendeket. Angolból erősebbek, de az egyik magyar nyelvű daluknak Bródy János írta a szövegét, és azét az Illés-számét is, ami után Berényben levonultak. Az elmúlt évek CD-ből hármat, elismerésből sokat teremtek számukra. 2014-ben a Deep Purple előtt játszottak a sportarénában, ahol Roger Glover (basszus, egy legenda!)  személyesen gratulált az előadásukhoz.


Vállveregető mondatokból jutott nekik nálunk is; az erőművek összekaphatják magukat, amennyi energiát az Ivan & The Parazol termelt szívbéli ősrockjával, nekik is becsületükre válna. Valahogy úgy gitározni, dobolni és énekelni, mint az előtted járó rockzenész generáció legjobbjai, akik már túl voltak mindenen, mikor te megszülettél, direktben nem biztos, hogy sokakat vonzana. De ez a heves zenekar – Balla Máté gitárral, a roppant vitális Vitáris Iván énekkel, Simon Bálint dobbal, Tarnai János basszusgitárral és Beke István billentyűkkel - összeránt és idézőjelbe tesz egy csomó olyan dolgot, amire ma is hegyezni lehet a jóféle füleket.


Az élet és a szerződés viszont kegyetlen: február 24-én szikár egy órára szólt a vállalásuk.


Kun Tibor 


Hír megosztása