Hol Montague, hol Capulet

2017-10-13 13:57:00

 

Két forgatókönyvíró agyából az az idea pattant elő, és ötletüket filmre is vitték, ez a mozi a Szerelmes Shakespeare, hogy az alkotói válságban szenvedő angol drámaírónak egy tiltott szerelmi kapcsolatra, vagy inkább egy elragadó múzsára volt szüksége a Rómeó és Júlia megírásához. A gyönyörű Lady Viola egy gazdag kereskedő lánya, Shakespeare pedig, bár a londoni színházi élet ifjú titánja, csak egy közember, ráadásul házas, és a királynő hozzáparancsolja a lányt egy lordhoz, de az ifjú szőkeség előtte még kisimogatja Williamből a veronai szerelmesek történetét. Hozott anyagból dolgozni nemesebb. Ha családban marad, még jobb.


A Kossuth-díjas színészházaspár, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter tizenhét éve játssza kettesben, És Rómeó és Júlia… címmel, Shakespeare örök hivatkozási alappá lett művét. Ezzel a szuperközeli képekből összerendezett, négyszázegyedszer bemutatott, páros drámával indult a Főnix Fészek Műhelyház kilencedik évadjának októberi műsora.

 

alt




Ahol a két színész maga a díszlet és a kellék, ők Verona és Mantova minden szeglete, az összes Montague és Capulet, riválisok és barátok, szeretők és gyűlölködők, élők és kiterítettek. Shakespeare – kart karba és nyelvet nyelvbe öltve a két nagyszerű művésszel – egy olyan világot ábrázol, amely halálra ítéli a szerelmet. Itt két kapucnis felsőben, egy néha gazdát cserélő szemüvegben, egy ide-oda vándorló, fodros női alsóneműben, és egy piszokul erőteljes koreográfiában közeleg a vég.


Ketten egymásért és mindenkiért, ketten minden szerepben, mindhalálig. A virtuóz nyelvű szócsaták – Mészöly Dezső fordításában és Vámos Miklós átdolgozásában – menthetetlenül fulladnak tragédiába, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter mozdulatmágiája pedig nem engedi el a néző figyelmét. Egész testtel kell követni őket, alig mertem köhögni és orrot fújni.

 

alt




Láttam, dermesztő harangkongás és egy amolyan kísérletező egyházi zene mellett, hogy a szerelem sötét verem. Láttam, hogy a zaj után csend lesz. Hallottam, hogy az erkély egyik oldaláról kéne átlendülni a másikra. Hallottam, hogy a döglégy is százszor vígabb, mint Rómeó. Megnyugodtam. Szerelem, élet, halál: valamelyik előbb-utóbb lekaszál.


Kun Tibor
Fotó: Szalai György


Hír megosztása